Kölcsönzött munkavállaló kit pereljen, ha nem ért egyet a felmondás alapjául szolgáló, kölcsönvevő által adott értékeléssel indokolt felmondással

A Kölcsönző cég felé jelezte a kölcsönvevő cég, hogy a kölcsönzött munkavállaló többször ütközött a targoncával  és nem megfelelő a munkához való hozzáállása, ezért őt lemondta, ami miatt a Kölcsönző cég a munkavállaló munkaviszonyát az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá 220. § (1) és (2) bekezdése alapján 15 nap felmondási idővel megszüntette.

A munkavállaló szerint a nevesített indokok valótlanok voltak, a kikölcsönzése megszüntetésére lényegében a sztrájkban való részvétele miatt került sor, ezért pert indított a kölcsönző cég ellen, kártérítési alapon az Mt. 82. §-ában meghatározottak szerint.

A Kúria szerint ez nem volt megfelelő döntés, mer a munkaerő kölcsönzésre irányuló munkaviszony atipikus jellegére tekintettel az Mt. 220.§ (1) bekezdése a felmondás összefoglaló indokai közül a munkáltató működésével összefüggő oknak minősíti a kikölcsönzés megszűnését, amely önmagában alapot ad a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére, a kikölcsönzés megszüntetése, mint a munkáltató működésével összefüggő indok esetén   – a töretlen bírói gyakorlat alapján – nem vizsgálható a döntés célszerűsége és megalapozottsága, csupán az, hogy a hivatkozott indok objektíve igazolható-e.

Lényeges azonban, hogy az Mt. 221. § (4) bekezdése azonban lehetőséget biztosít a kikölcsönzés során okozott károkért történő felelősség körében a kölcsönvevő cég perbevonására is, ekként a felperes a munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos kártérítési igényét a munkáltató alperes, illetőleg a kikölcsönző cég egyetemleges felelőssége keretében is érvényesíthette volna. Ennek hiányában nem volt lehetőség arra, hogy kölcsönvevő által állított indokokat a bíróság vizsgálja.

Összefoglalva: perbe kellett volna vonni a kölcsönvevő munkáltatót is. /Kúria Mfv.X.10.103/2020. számú határozat/